A sztálinizmus a marxizmus – leninizmusra épül, és magában foglalja az egypárti totalitárius rendőrállam létrehozását; gyors iparosítás; a szocializmus elmélete egy országban; a mezőgazdaság kollektivizálása; az osztályharc intenzívebbé válása a szocializmus alatt; személyiségkultusz; valamint a külföldi kommunista pártok érdekeinek alárendelése a Szovjetunió Kommunista Pártjának, amelyet a sztálinizmus a kommunista forradalom akkoriban vezető élcsapatának tekint. A maoizmus a marxizmus – leninizmus sokféle változata, amely a szocialista forradalom megvalósítása érdekében alakult ki a Kínai Köztársaság, majd a Kínai Népköztársaság mezőgazdasági, ipar előtti társadalmában.A maoizmus és a marxizmus – leninizmus filozófiai különbsége az, hogy a parasztság a forradalmi élmezőny az iparosodás előtti társadalmakban, nem pedig a proletariátus. Az az állítás, amely a marxizmust – leninizmust a kínai viszonyokhoz igazította, abból az elképzelésből fejlődött ki, hogy alapvető módon frissítette azt a világ egészére vonatkoztatva. Az eurokommunizmus, amelyet demokratikus kommunizmusnak vagy neokommunizmusnak is neveznek, az 1970-es és 1980-as években revizionista irányzat volt a különböző nyugat-európai kommunista pártokban, amely szerint Nyugat-Európa szempontjából relevánsabb társadalmi átalakulás elméletet és gyakorlatot dolgoztak ki. A hidegháború alatt igyekeztek aláásni a Szovjetunió és a Szovjetunió Kommunista Pártjának befolyását. Különösen kiemelkedő volt Olaszországban, Spanyolországban és Franciaországban. Tartalom: Sztálinizmus, maoizmus, kubai forradalom,Afrikai szocializmus, eurokommunizmus, 1989-es forradalmak.
Authors: Willem Brownstok
Belongs to collection: A kommunizmus és a marxizmus-leninizmus története: A kezdetektől a hanyatlásig
Pages: 161